Ülök itten, kérlekszépen e sörrel.
Régen.
Körben fölgyűrve az abrosz,
matrózruha, zubbony, pizsamakabát.
Ez egy ekkora resti.
Várok itten e sörrel. Tudom, a hó
a kisvödörben megroskad.
Bízom hát.
Öt decis terünk ma hab,
rejti a lószőke italt, jobban bírja-e
majd,
mint számban a nyál?
Nagy titok ez.
Főképp, hogy bizton elapadva
kezdő térfogatát ki nem adja soha.
Viszont sör lesz.
Ez se kevés.
Habnak maradni képtelenség,
sörré horpadni hiány.
Fél korsó. Vagy egy teljes akár.
De sör. De sörhiány.
Utolsó kommentek