És láss csodát, meg is találtam valahol a senkiföldjén kedvenc Hervaym kedvenc művét. Hát akkor meg is osztom azzal a pár emberrel, aki talán kíváncsi rá. Nem tudom hány részletben fér ide, de naponta felpakolgatok belőle egy kicsit, hogy jó legyen...
Hervay Gizella
ZUHANÁSOK
Oratórium három hangra
1978
"Olyan, mintha még hallanál,
mintha szeretnélek még."
/Paul Celan/
Még egy emelet magány
Lélegzetedben alszom el.
Még egy emelet magány.
Szájad szélét horzsolja leheletem.
Még egy emelet magány.
Kiülsz fölém az égre.
Még egy emelet magány.
Tenyeredbe zuhanok.
Alvadt hajam
arcodon végigcsorog.
Még egy emelet magány.
Ma reggel megöltem magam,
élve földre szálltam e tájon...
Még egy emelet magány.
... ahol nincs te és én,
csak mi vagyunk
nincs múlt és jövő, csak jelenlét.
Még egy emelet magány.
Tenyeredben születnek újra a dombok,
összefutnak az utak ráncaiban,
ahol jártam, s ahova igyekszem.
Még egy emelet magány.
Feljön a felhő,
szemed alatt
fekszem a fűben.
Még egy emelet magány.
A nap útja homloktól homlokig ...
Még egy emelet magány.
... felkel és lenyugszik,
míg meglátjuk egymást.
Még egy emelet magány.
Hajnal van, és én nap vagyok.
Egy mondat,
amit ketten írunk,
és nem tudnád se te nélkülem,
se én nélküled.
Ez a fa most szól a levelével.
Ha nem tudok válaszolni, elcsügged
és visszahátrál a fák közé.
Nincs magány,
csak félünk
a találkozástól.
Még egy emelet magány.
Most írom homlokomra a ráncot,
amiről fölismerhetsz,
ha eltévedek.
Még egy emelet magány.
Homlokomról az út a semmibe csorog —
ha nem találsz rám
elfeledlek.
Még egy emelet magány.
Ha sokáig nem jössz,
arcod átrendezem,
kiretusállak.
Utolsó kommentek