Egy kis adalék, hogy valamit tudjunk is róla.
Hervay Gizella (Makó, 1934. október 10. – Budapest, 1982. július 2.) erdélyi költő, író és műfordító.
Hét éves gyermekként a nagyanyjához került, tizenkét évesen újra az édesanyjával élt. 1952-ben Zilahon érettségizett. Kolozsváron előbb a színművészeti, azután a magyar szak diákja. Az ötvenes évek végén tanár, újságíró (Napsugár, Ifjúmunkás) Bukarestben, 1961-ben férjhez ment Szilágyi Domokos költőhöz. 1976-ban áttelepült Magyarországra, a Móra Kiadóban volt szerkesztő. Fia, Kobak az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Egyedül maradt, saját kezével véget vetett az életének. Közös sírban nyugszanak mind a hárman a kolozsvári házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.
Forrás: Wikipédia (http://hu.wikipedia.org/wiki/Hervay_Gizella)
Az oratóriumot akkor írta, mikor már teljesen magára maradt.
Hervay
74 éves volna Hervay Gizella költő, író, műfordító. Giza, ahogyan a háta mögött neveztük. Ahogyan ült, elveszett veréb, a Bajza utcában. Ahogy fiatalok voltunk, ő pedig öreg. És elveszett.
1956-tól erdélyi magyar nyelvű lapoknál dolgozott, 1963-ban jelent meg első verseskötete. 1976-tól, Szilágyi Domokos halála után élt Budapesten. A Móra szerkesztőjeként érezte magát szörnyen. Életműve fontos része a pszichológiai kísérletek, és a Kobak-mesekönyvek.
Jó költő. Igazán jó. Nem illendőség, amit mondok. Az erdélyi népköltészet és a fájdalom ötvözete: a balladák, a ráolvasások, a siratók. Románt fordított. 1977-ben a bukaresti földrengésben meghalt a fia, és ezt a tragédiát már nem tudta kiheverni. Akárcsak férje, Szilágyi Domokos, maga döntött úgy, hogy vége az életnek. Nincs tovább.
Dráma. Lehet, olyannak kellene megírni, akit csak az egész szele érintett.
Ültünk, mondom, ültünk a Bajza utca írószövetségi kombinátjában. Hervay soha meg nem szólalt. Vagy megszólalt, de nem hallottuk, mert fiatalok voltunk, jutott dolog bőven egyéb, szerelemeskedtünk, konspiráltunk, utáltuk egymást, tégláztuk a „téglákat”, fütyültünk a világra, ittunk, ha volt mit. Ő ült. Ivott, amikor ivott. De nem tudom: iszogatott inkább. Azt hiszem, némán siratta magát, a családot, a gyerekét. Siratta az életet. Nem kommunistázott, nem Ceausescuzott, nem panaszkodott. Nyögte, amit rámértek a nagyhatalmak, Trianon. Rámért a kor.
Forrás: Onagy Zoltán: Hervay (http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=1611)
Kötetek
Az idő körei. Összegyűjtött versek. Bukarest–Kolozsvár, Kriterion, 1999.
Életfa. Gyermekversek. Budapest, Móra, 1983.
Lódenkabát Keleteurópa szegén. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1983.
Száműzött szivárvány. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1980.
A mondat folytatása. Válogatott versek. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1978.
Kettészelt madár. Rekviem. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.
Zuhanások. Oratórium három hangra. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1978.
Kobak könyve. Gyűjteményes kiadás. Bukarest, Kriterion, 1973.
Űrlap. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1973.
Kobak második könyve. Mesék. Bukarest, Ifjúsági, 1968.
Tőmondatok. Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1968.
Kobak könyve. Mesék. Bukarest, Ifjúsági, 1966.
Reggeltől halálig. Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1966.
Virág a végtelenben. Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1963.
Fordításkötet
Ana Blandiana: Homokóra. Versek. Bukarest, Kriterion, 1971.
Fordításban megjelent művek
Cartea lui Kobak. Ford. Ana Scarlat, Bucureşti–Cluj-Napoca, Kriterion, 2002.
Dúha vo vyhnanstve. Ford. Ľubomír Navrátil. Pozsony, AB-Art, 1999. (szlovákul)
Amprente. Ford. Anamaria Pop. Ana Blandiana előszavával. Bukarest, Kriterion, 1988. (románul)
Forrás: (http://hervaygizella.adatbank.transindex.ro/index.php?k=20&rola_irtak=1)
Utolsó kommentek