Könyvtár, Irodalom, Színház, Hasonlovak

Mert, ha volt 1, legyen 2 is.

 JÁTÉKOK II

  1.

  Játsszuk, ami nincs, de lehetne.
  Játsszuk, ami nincs, de szeretne
  lenni. Esendő mimagunkat.
  Társaink meg mikor unnak?
  Játsszunk - nem gyermeki babra (=babrálás),
  nem, nem megy a játék babra,
  hogy megfőzve az ember megenné:
  ó, építő, ne éhezz!

  Az építés is véres.

  Tanú rá Kőműves Kelemenné.

  2.

  Játsszuk, ami nincs, ami volt,
  játsszuk, ami nincs, ami lesz.
  Poklot s mennyet, hol a holt
  közel érzi magát földijeihez.
  Földet, hol a menny s a pokol.
  Játsszuk meg a Nap meg a Hold
  ragyogását - játsszuk, ahol
  játszanunk adatott.
  Légy élő, a jövőt sose félő,
  akár az időt a halott.

  3.

  Játsszunk, az idő amíg enged.
  Játsszunk jámborka türelmet.
  Játsszunk dugvást belényugvást,
  játsszuk, ha tudunk, ha tudunk, mást,
  játsszunk e megunt
  golyóbison éteri álmot,
  örökös zeniten a megállott
  Napot. Játsszunk, ha tudunk.

  4.

  San Franciscót vagy Oslót,
  Párizst, Stockholmot, szertefoszlott
  - vagy eljövendő? - álmokat.
  A játék kábít, álmot ad.
  S reményt is, "égiekkel játszót".
  Olyat, hogy fejbúbunk se látszott
  ki. Ó, omega s alfa.
  És keresvén rokonait,
  fölütheted Csokonait,
  hol írva vagyon: vak és csalfa.