A betegség
a vaságy rácsaiban lakik.
Én nem itt lakom.
Tudod, hogy nem itt lakom.
Csak nem volt ágyam,
azért vagyok itt.
De nem itt lakom.
A napi vízállásjelentés
a húsleves és a túrós laska között:
a lelkiismeretben a szint emelkedik,
máshol apad.
Helyenként áradást jeleznek.
A veszélyeztetett területekről
a lakosság kiköltözik.
Kilépett valaki a házból,
akire azt mondták, én vagyok.
Kilépett az a valaki a házból,
ott álltál szemben a járdán.
Megfordult az a valaki,
és mire felért az emeletre,
már én nyitottam be az ajtón.
Lefogytam, kicsi lett a kezem,
tenyeredbe fogyott.
Jósolj nekem jókedvet!
Ne legyen jó ez a szerelem,
csak egyszerű legyen.
Egy lábos krumplipaprikás
a földön, újságpapíron.
Ne nevessetek a nosztalgián!
Csak visszaállítja a rendet,
amelyben megszülettünk:
fa alá az asztalt,
székre a vödröt,
házat
egymás szemébe.
A három dombon áthajszolt szandál
elszakadt.
Azt hitték, hogy a világ végéről jött
a szandál,
de csak össze kellett szegezni.
Állítsd talpra ezt az asztalt!
Szegezd meg!
Nem ülhetünk más asztal mellé.
Ez az asztal omlott össze,
mikor a kés
keresztet hasított
kenyerünkbe.
A keresztfáról könnyű leszállni.
Csak nem jut eszünkbe.
Kitalálom
a feltámadást!
Elgondolja magát a félelem,
és megszünteti magát.
Futószalagon a szabályszerű halál:
hétfő, kedd, szerda...
Vasárnap Isten vagyok.
Készülök
minden elgondolhatóra.
Mária a Fiút a fűre letette,
otthagyta a keresztet Mária.
"Nem a kereszt vette el,
Ő akarta a keresztet!"
Otthagyta a keresztet Mária,
a Fiút a földre letette
a megválthatatlan ég alatt.
Mária hasában hordta a keresztet.
Megszülte a keresztet Mária.
Ő akarta a keresztet.
Otthagyta a keresztet Mária,
a Fiút a földre letette.
A megválthatatlan ég alatt
kihordja Mária a keresztet.
Nem a keresztet akarja Mária,
megszülni akarja a Fiút,
a Fiút megszülni akarja,
megváltani a kereszttől a Fiút.
Mária-kék nyugalomban
hallgatózom befelé:
mintha a magzatom lennél
s én a világ magzata.
Hallom,
hogy nő a fű
odahaza.
A madarak nyáron az őszben repülnek,
ősszel a télben, télen a tavaszban,
nem emlékeznek csak a jövő nyárra, télre.
Erzsike sose ült vonaton,
Erzsike varrónő lesz.
A folyó csak a tengerbe szaladhat,
hiába fut a térképen felfelé.
A térképek megtévesztenek.
Minden folyónak van egy útja
a föld alatt,
ami kitérők nélkül
a tengerbe visz.
Nélküled lakó vagyok.
Csak a világot ne vedd el!
Feltámasztottál —
meghalhatok.
Csak a világot ne vedd el!
Annyi út között
van egy, amelyet megtaláltam.
Más úton már nem mehetek.
Egyetlen lélegzettel
a hajnal leheletében.
Hervay --- part V.
2008.10.01. 13:17 | Kergekosch | Szólj hozzá!
Címkék: hervay
A bejegyzés trackback címe:
https://kergekosch.blog.hu/api/trackback/id/tr15690605
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek