És a negyedik. Úgy látom, még lesz egy pár.
A beteget ágyba fektetik,
orvosságot hoznak, vizet,
aztán átmennek
a másik szobába.
A másik szobában ki lakik?
Ki lakik a másik szobában?
Becsukódik az ajtó.Nem a zokni,
nem is a veszekedés,
de egyik zokni itt volt,
a másik a túlsó parton.
Órát építettem magamnak.
Benne laktam.
Jártam az időben körbe-körbe.
Rugóvá feszültem,
kiütöm a falát.
Ne állj elém,
megütlek!
A lovat verték,
káromkodva verték a lovat.
Az autót áhítattal
fényesítik.
Mitől fáradt úgy ki
ez a pepitasapkás
emberiség?
Azt hisszük, értünk hull a hó,
hogy legyen valaki, aki gyöngébb.
Tisztaságra vágyik a hó:
sárrá lenni!
A tétova lélek
kiáll a kiskapuba,
fehérre meszelt kiskapuba kiáll,
várja a hajnalt.
Hajnal van, várja a delet,
dél van, várja az alkonyt,
az alkonyt, az estet,
és behúzza maga után a kiskaput.
Két öreg mosolyogva este,
mennek este az utcán.
Két öreg kézen fogva este
a halállal beszélgetnek
este.
Ezt a csúnya asszonyt
így szeretik
fonnyadtan, ahogy van.
Az ösztönök tapintatosak,
és bölcsek az ösztönök.
Csak a szóbeszéd szemérmetlenkedik:
idáig tart a hús,
innen kezdődik a lélek —
és egy patikamérlegen
mindent ketté mérnek.
A szabad időt
elnevezik szabadságnak —
és elhiszik.
Addig szeretünk,
míg szabad nem szeretnünk.
Egy darab túlvilágot
könnyebb megvarrni, mint egy inget.
Egy darab glóriát
könnyebb tisztán tartani,
mint a homlok
belsejét.
Mikor megtudta,
hogy a férje besúgó,
nem tudta többé megölelni.
Elég volt ebből a stoppolásból!
Elég volt!
Elpusztul, ami nincs a helyén.
Kibicsaklik a szó, ha nem értik:
dadogni kezd...
A betegség, ami bennünk bujkál,
már rég tudom, hogy nem betegség.
Kitaszítva önmagunkból
hiába hagyják nyitva az ajtót,
a huzat csak felhorzsolja bőrünk.
Benn a helyünk a csillag közepében!
Zsilettpengével lenyúzzák
a dombokat tenyerünkről,
kivágják szemünkből a tengert,
leoperálják rólunk a faleveleket,
eltérítik a vérkeringést,
a hús elárvul nevetés nélkül,
a szavak nem találnak haza,
és működik tovább az egész...
Olyan alacsony az ég,
mintha nem is lenne már!
Menekülj!
Meghámozom az arcod!
Van egy pillanat,
mikor szakadék nyílik
valahol a lefolyócsatorna
és a parkolóhely között,
szabályos szakadék.
Szemben egy épülő ház
lakatlan barlangjai.
És nem lehet eljutni
a villamosig.
Nincs megoldás.
Az ember ilyenkor lesz
öngyilkos
vagy szerelmes.
Hó, hullj visszafelé!
Szél, fújj visszafelé!
Szeress meg!
Utolsó kommentek